Faludy György: Faludy György összegyűjtött versei (Püski, New York, 1980)
Faludy György: Faludy György összegyűjtött versei (Püski, New York, 1980)
 
5
 
Faludy György (1910-2006)

Faludy György összegyűjtött versei (Püski, New York, 1980)

autográf javításokkal, mellékletekkel

Az irodalomhoz nem papír és ceruza kell, hanem valami zene, ritmus, valami gondolat és valamiféle lelki nyugalom.
Recsken jött rá, mikor sötétzárkában volt, illetve a zárkában verseket írt.
A fejben való versírást már az ÁVO pincéjében megszokta és megszerette: részben erőt adott neki és részben meg is nyugtatta, amiért mesterségét vagy hivatását még ilyen kínos körülmények közt is nyugodtan és még hozzá egész nap gyakorolhatta.

„Az időt verscsinálással töltöttem”.
„Voltaképpen régesrégen vágyakoztam a fogdára… Szerettem volna verseket csinálni, amire sem a barakkban, sem munka közben nem nyílt alkalmam”. (írja Faludy György a Pokolbeli víg napjaim című könyvében.


(„Utolsónak említem, de fontossági sorrendben talán az első Faludy György”.) A magánzárkán költött és emlékezetben tartott verseit, balladáit a munkahelyen, vagy a barakk szalmaágyain fekve takarodó után, többször megismételve elmondotta barátainak, munkatársainak, akik memoriterként egy-egy versszakot megtanultak és azt napközben többször elismételték. Ő semmit sem tudott a magánzárkán leírni, hiszen erre semmi lehetősége sem volt, papír és ceruza nem állt rendelkezésére. Ezeknek a versszak betanulásoknak az volt az értelme, hogy ha a haláltáborban vele valami végzetes történne, költeményei fennmaradjanak az utókor számára. Barátai a táborban semmit sem írtak le, minden strófát alaposan megtanultak, sokszor megismételték, szabadulás után mindenki leírta az általa betanult versszakokat és így állították össze, természetesen a költővel együttműködve a híres recski balladákat, melyek már több könyvben is megjelentek. …meg kell jegyeznem, hogy „tanítványai” a verseket jobban ismerték, mint maga a szerző, ha ő valamire rosszul, vagy tévesen emlékezett, ők pontosan kiegészítették az eredeti sorokkal”- írja Erdey Sándor: A recski tábor rabjai című könyvében, Münchenben, 1984-ben.

Ebben a kötetben nyerte el utolsó változatát a Mester saját kezű javításaival az Óda a magyar nyelvhez c vers. Íme az első strófája:
"Most, hogy szobámban ér az est setétje,
te jutsz eszembe, Szent Gellért cselédje
s ajkad, melyről az esti fák alól
először szólt az ének magyarul.
Arcod tatár emléke már ködös,
de titkunk itt e földön még ködös
s a te dalod zsong minden idegemben
itt, idegemben."

Kikiáltási ár: 150 000 Ft (482 EUR*, 522 USD*)
FONTOS! Fizetendő ár = leütési ár + sávos jutalék**
* Tájékoztató jellegű árak. Az aukció napján érvényes banki vételi árfolyam az irányadó.
** Sávos jutalék:
0 — 3 000 000 HUF 25%
3 200 000 — 6 000 000 HUF 20%
6 500 000 — ∞ HUF 15%
  • Erre az aukcióra már lezártuk a licit-regisztrációt.