A fürdőző lányok

j.h.: Mátis Rita

Akt festészetem központjában a lét ábrázolhatóságának örök problémája áll, ezt próbálom visszaadni a műteremben vagy a tájban beállított színpadias, erős gesztusokkal telített, drámai vagy idilli szituációkban, melyek megjelenítéséhez „választott tradíciókhoz” nyúlok vissza. Cagnacci, Velázquez, Renoir, Vallotton, Bonnard, Ferenczy, Csernus, Konkoly képeihez, amelyek arra inspirálnak, hogy e nagy elődökhöz hasonlóan, én is alapvető emberi történéseket jelenítsek meg.
„A fürdőző lányok” című kép címválasztásában is utalok Renoir festményeire. Ezek a bájos teremtések a tökéletes természetesség és spontaneitás látszatával üldögélnek a tó vizében. Meztelenségük magától értetődő, Árkádia egészséges légkörét árasztják. „Rubens modelljeitől eltérően bőrük sohasem vet ruhaszerű ráncokat és redőket, hanem szorosan illeszkedik hozzájuk, mint az állatok bundája.” (Kenneth Clark) A szereplők az eszményi táj részei, ugyanakkor a festészet illúziókeltő eszközeit felhasználva törekedtem arra, hogy szoborszerűen elváljanak az őket körülvevő természettől.
„Nekem egy kép legyen kellemes, gyönyörködtető és szép-igen szép! Éppen elég csúfság van a világban anélkül is, hogy még magunk állítanánk elő” (Pierre-Auguste Renoir)