Álom, 1946

j.j.l.: MT,

átvilágítva: alatta: 1928-as kiállítási darab

reprodukálva:
* Almási Tibor: A másik Mattis Teutsch, Győr, Régió Art Kiadó, 2001, 160.

felhasznált irodalom:
* Lukász Irén: Mattis-Teutsch, Aluta I. Sepsiszentgyörgy, 1969, 327-338.
* Almási Tibor: A másik Mattis Teutsch, Győr, Régió Art Kiadó, 2001.
* Rechnitzer János: Mattis Teutsch János: Álom, amiben egy nagy titok rejlik, Budapest, 2015, gépirat.

Az ihlet furcsa jószág. Akad úgy, hogy hetekre, évekre, akár évtizedekre is cserbenhagyja a művészt és nem buzdítja a múzsát, a vele folytatott további csókolózásra. Mattis Teutsch János 1919 és 1925 között felért a modern európai képzőművészet csúcsára. Leghíresebb kortársai társaságában jelentek meg művei, a legkiválóbb magángyűjteményekbe válogattak alkotásai közül. Külföldön a Sturm híres berlini tárlatain, Budapesten a KUT kiállításain jelentkezett a két háború között folyamatosan. De szűkebb pátriáját sem tagadta meg, erdélyi lévén többek között Brassó, Bukarest és Kolozsvár közönsége is gyönyörködhetett munkáiban. Ezt követően, Mattis 1932-től egyre csökkenő intenzitással vett részt a művészeti életben, 1937 és 1945 között pedig már teljesen visszavonultan élt brassói otthonában, kiállításokon nem szerepelt, művészi aktivitása takaréklángra csavarva pislákolt. "Amikor 1944 után Lukász Irén arról faggatta a mestert, hogy mit csinált ezekben az években, a reá jellemző tömörséggel és fanyar humorral azt felelte: - Pipáztam!" (Almási, 2001, 145.)
1941 januárjában azután ismét ecsetet fogott, így kezdetét vette Mattis Teutsch harmadik nagy művészi korszaka. Hónapokat töltött férfi és női aktok modell utáni rajzolásával, újra, alapjaitól fedezve fel az emberi testet. Az emberi test ideális arányainak kutatása két évét vette igénybe, "1943 decemberében készen volt az első kompozíció az új emberrel, új arányokkal." (Lukász, 1969, 336.) Mattis 1944-ben tehát, újult erővel ismét elkezdett dolgozni, egy új anyaggal, az olajtemperával kezdett kísérletezni, valamint művészeti egyesület létrehozását kezdeményezte, mely az irányítása alatt működött 1949-ig. Rengeteg kisebb méterű aktot festett, hogy az új anyag minden tulajdonságát kiismerje és minden lehetőségét fel tudja használni. A temperával tulajdonképpen nagyméretű falképek színhatásait próbálta tanulmányozni, új kompozícióit elsősorban freskóban szerette volna kivitelezni, melyre azonban sajnos nem kerülhetett sor.
Mattis 1946-ban hatalmas munkatempóra kapcsolva, néhány hónap leforgása alatt 15 kisebb-nagyobb méretű képet alkotott. Ekkor született a most aukcióra kerülő világos és bársonyos színhatású Álom is. Mattis korábbi, ekkor már túlhaladottnak vélt műveit is újrahasznosítva, azokat szívfájdalom nélkül használta fel. Rechnitzer János műgyűjtő kutatásai szerint: "Vélhetően a háborús évek anyaghiánya, a művész megváltozott gondolkodása és ideológiai szemlélete, az előző alkotói periódus elismerésének hiánya és még számos nem pontosítható tényező vezényelte arra, hogy az előző időszak vásznait vegye elő új alkotásaihoz. Ráfestett a korábbi műveire, azokat használta fel alapanyagként az újabb alkotásaihoz." Az Álom röntgenképe azt mutatja, hogy Mattis ehhez, egyik 1928-1929 körüli munkáját vette elő. "A mű átvilágítása során egy korábbi háromalakos alkotást találtunk, ahol előtérben egy ülő női akt, középen egy álló férfialak, s távolabb ismét egy ülő nő ismerhető fel. Ennek a kompozíciónak a vázlata is felismerhető a Művészetideológia több illusztrációjában." (Rechnitzer, 2015.)
Az Álom 1946-os megalkotásának idején, Mattis szinte újjászületett. "Csak úgy gomolygott benne a sok megfesteni való és érezte, hogy egészen új művészi formát teremtett meg, melynek kifejező lehetősége végtelen. A monumentális képek szükségszerű zárkózottsága, a szűkszavú jelzések helyett, a vonal, a szín kifejezőerejének összefogott redukciójával kisméretű formákban, intim megnyilatkozásban olyan dolgokat mondott el, melyeket szavakkal sem fejezett ki soha senkinek. Ezek a képek csodálatos hatásúak. Megfogják az embert, különös érzésáramot indítanak el benne. Finom precizitása a tiszta fogalmazás, az értelmi világosság elfogulttá teszik a szemlélőt. Érzi, hogy valami egészen új előtt áll." - fogalmazta meg találóan és költőien Lukász Margit 1969-es írásában.

Rum Attila