Adriai kikötő, 1929

jelzés nélkül
hátoldalán a művész lányának igazolása: "Igazolom, hogy ez az aquarell, néhai édesapám, Aba-Novák Vilmos, általam gondozott hagyatékából való. Bp. 1962. I. 16. Aba-Novák Judit"

Aba-Novák Vilmos (1894-1941)
Itáliai város, 1929
papír, akvarell, 46 x 54 cm
jelzés lent jobbra: Aba-Novák

irodalom:
* Aba-Novák Vilmos önéletrajza, Budapest, 1928, MNG ltsz.: 12571/59.
* Aba-Novák Vilmos: Vallomás, Magyar Művészet, 1931/3, 129-136.
* Farkas Zoltán: Aba-Novák Vilmos művészete, Uj Szin, 1931. május, 52-67.
* Molnos Péter: Aba-Novák, Budapest, Népszabadság Könyvek, 2006.


Nagyon boldog voltam, amikor megláttam Aba-Novák két akvarelljét. Mindig felvillanyoz, ha általam ismert és szeretett művekhez készült előképek, vázlatok, tanulmányok, avagy skiccek kerülnek elő, mutatva, hogy a művész hogyan gondolkodott, miként jutott el, milyen fázisok vezettek a "nagy mű" megalkotásáig. A most felbukkant két remek akvarell egy gyűjteményből származik, s mivel az egyik jelzetlen, ezért egykori tulajdonosa 1962-ben ehhez igazolást kért a művész lányától, Aba-Novák Judittól. Ő ezt teljesítette is a kép hátoldalán olvasható szöveg tanusága szerint. Az Adriai kikötő érdekessége azonban nem ebben rejlik.
Aba-Novák Vilmos az első között volt, aki 1928-ban elnyerte a római Collegium Hungaricum ösztöndíját. Az állami ösztöndíj szállást és műtermet biztosított a művészek és családjuk számára. Aba-Novákék 1929. január 27-én érkeztek Rómába, ahol áldatlan állapotok fogadták őket. A Római Magyar Akadémia helyszínéül szolgáló Palazzo Falconieri felújítás alatt állt, így még alkalmatlan volt a beköltözésre. Aba-Novákék és a többi meghívott, Patkó Károly, Szőnyi István és Pátzay Pál albérletet voltak kénytelenek bérelni maguknak. Szőnyi nemsokára haza is utazott. Aba-Novák így írt erről: "Római tartózkodásom első három hónapjában Róma múzeumait és műemlékeit néztem meg. 1929 április végén ideiglenes munkahelyiséget kapván az Accademia palotájában (III. emelet 19.) munkához fogtam. A munka azonban nem ment avval a tempóval, sem avval az eredménnyel, mellyel az otthoni légkörben menni szokott. Ez időben kezdtem el 'Trattoria' nagyméretű vásznamat, de nem lévén két hónapi munka után sem vele megelégedve, azt abbahagytam, és egyelőre távoztam Rómából." Kiváló döntés volt ez a művész részéről, aki családját hazaküldve, itáliai tanulmányútra indult. A következő néhány hónapban, kisebb megszakításokkal bejárta Közép- és Dél-Itáliát, valamint Szicíliába is eljutott. 1929. szeptember 15-én így írt erről: "Két napja újra Rómában vagyok, miután 3 hétig Umbriát kószáltam, Perugia, Assisi, Arezzo (rajzolva) és három hetet az Adria partján Francavilla al Mare és San Vitóban töltöttem, Patkó Karollal együtt. Umbriában a középkorból itt felejtett, a rá következő koroktól egyáltalán nem érintett kisvárosokban gyönyörködtünk. Francavillában egy hetet időztünk – ez fürdőhely. A relatíve mondén élet (kb. Siófok nívója) azonban tovább űzött még délebbre, San Vito Marinóba, ahol festő még nem járt! Halászfalu! Színes vitorlák, színes halászkosztümök! Narancs, ordító kék! Sajgó zöld! Gyönyörök tébolya! Ezeket a dolgokat raktuk papírra, hogy a római, immár elkészült műteremben mindezt realizáljuk, hogy majdan idővel, éspedig remélem, rövidesen pénzzé tegyük, egyrészt a szenvedő emberiség, másrészt a mi javunkra."
Aba-Novák és barátja, Patkó Károly munkamódszere tehát a következő volt: utazás, rácsodálkozás, gyönyörködés, majd a látvány lényegének rögzítése papíron ceruzával és akvarellel. Az így gyűjtött szépségek pedig valamivel később, már nyugodt műtermi körülmények között kerültek kidolgozásra. Így született a most aukcióra kerülő akvarell-pár, az Itáliai város és az Adriai kikötő is. Az utóbbira visszatérve, ennek különlegessége abban rejlik, hogy Aba-Novák ezt a tanulmányát 1930-ban, két nagyobb tempera-kompozíciójához is felhasználta. Az egyik reprodukciója megjelent a művész legújabb monográfiájában (Molnos, 2006, 114-116. képek), a másik pedig szintén a közeljövőben kerül kalapács alá. Az akvarellen a víz fölé messze kinyúló, hevenyészett pallókon hálójavítók dolgoznak. Az akvarellen domináns jelenet a tempera-változatokon más formátumot és líraibb hangulatú összegzést kapott. A tanulmányon a konstrukció, vagyis az ember által épített eszközök absztrakt játékossága, a temperákon a hangulat, a fények és árnyékok váltak főszereplővé. Számomra rendkívül izgalmas, miként válik az első benyomás frissessége valami mássá, hogyan alakul át a kép a motívumok azonossága mellett is alapvetően eltérő jellegű kompozícióvá és miképp válik remekművé. A másik, Itáliai város-nak keresztelt, a művész által jelzett, szintén kiváló kvalitású akvarell alapján vagy egyáltalán nem készült tempera változat, vagy pedig az egyelőre még nem bukkant fel.

Rum Attila