Ölelkező fák, 1916-1917 fordulója

j.b.l.: MT
felhasznált irodalom:
* Hevesy Iván: Máttis Teutsch János, Nyugat, 1923. II. kötet. 1938-1943. Újra közölve: Hevesy Iván: Az új művészetért. (Válogatott írások), Budapest, Gondolat Kiadó, 1978, 176-184.
* Szabó Júlia: Máttis Teutsch János, Budapest, Corvina Kiadó, 1983.

Mattis Teutsch János szülővárosából, Brassóból indult művészi pályáján a 19-20. század fordulóján. 1901 és 1907 között a budapesti Iparművészeti Iskolában, majd a müncheni Bajor Királyi Akadémián és Párizsban folytatta tanulmányait. Brassóba hazatérve, 1907-től lépett igazán intenzív alkotói periódusába. 1918-ig elsősorban tájképeket festett, rajzolt és metszett. Stílusára a kezdeti szecessziós és a szimbolista felhangok mellett, később elsősorban a német expresszionizmus vált meghatározóvá.
„Az árnyékok és a valőrértékek teljesen eltűnnek. Lágy és enyhe színfoltok álomszerű harmóniájában jelenik meg minden, és a hatás már messze a realitás mögött van. … Szubjektív piktúra alakul így, tájképek születnek meg, amelyeknek semmi más céljuk, mint hogy egy tiszta és bensőséges lírát szólaltassanak meg a színek csengő erején. A hevesebb érzelmi lendületek halk és nyugodt intenzitásra szelídülve olvadnak bele a szemlélődő, sokszor meseszerűen irreális harmóniákba, amelyekből a disszonanciák teljesen kivesznek, hogy a természet kozmikus, szavak nélküli énekét zengessék meg.” - Hevesy Iván Mattis Teutsch művészetéről szóló, 1923-ban született írása Az expresszionizmus felé. A lírai tájkép című fejezetben tárgyalta a tízes évekbeli alkotásait. Hevesy, a 20. századi magyar esztétikai gondolkodás és műkritika egyik legkiválóbb képviselője, pontosan és egyben költői módon ragadta meg Mattis Teutsch művészetének lényegét. Az expresszionizmus lírai, azaz harmóniára törekvő, pasztellszínekben pompázó, kellemes látványérzeteket keltő irányába sorolta a művészt.
A magyar művészek közül Mattis Teutsch volt az első, aki 1919-ben kiállított a berlini Sturmban, Herwarth Walden expresszionista, futurista és kubista művekre specializálódott galériájában. Két linóleum- és egy fametszetet mutatott be ekkor. Két évvel később ugyanitt Paul Kleevel közös tárlaton állította ki hat kompozícióját. Mattis Teutsch János 1919 áprilisa és 1925 márciusa között, a Sturm legalább tizenhét berlini és három külföldi kiállításán vett részt alkotásaival! Mattis ebben az időszakban a legmodernebb európai képzőművészet fősodrában utazott, műveit a legfrissebb újításokra éhes gyűjtők vásárolták és illesztették gyűjteményükbe, nem ritkán Picasso, Braque vagy épp Paul Klee alkotásainak társaságában.
Mattis az első világháború idején már teljesen eltávolodott a kezdeti időszak naturalista ábrázolási módjától, mind kevésbé volt fontos számára a természethű megjelenítés. A szuverén képforma keresésének útján, egyre síkszerűbb, dekoratívabb és formailag redukáltabb megoldásokat találva, pár éven belül eljutott a színtiszta absztrakt képépítésig. 1916 körüli művein a színben mind monokrómabbá váló kompozíciók dominánsan sárga és zöld jellegéből csak itt-ott csillannak fel egyéb színek. Mattis most felbukkant lírai tájábrázolásának linóleumba metszett, így tükörfordított változatát 1917-ben készítette el (reprodukálva: Szabó Júlia, 1983, 2. kép). Ennek megfelelően az akvarell születésének ideje 1916-1917 fordulójára tehető. A művész itt még nem lépte át a valóság és absztrakció határvonalát. A kompozíciót egyértelmű motívumként uralja a két ölelkező lombkoronájú fa, melyről azonban már senki sem mondhatja meg, hogy konkrétan milyen fajtájú fát is jelenít meg az ábrázolás. Háttér és előtér egymásba olvadó, dekoratív mintaként öleli körül a motívumot. A formailag és színben egyaránt letisztult tájrészlet, méltón reprezentálja Mattis világhírhez vezető útjának első állomását.

Rum Attila