Veranda (Parasztudvar szekérrel; Bauernhof in Kéménd; Kéméndi udvar szekérrel),

j.j.l: Szőnyi I

proveniencia: Selinkó Géza gyűjteményéből

kiállítás:
* A Törzstagok második kiállítása, Budapest, Nemzeti Szalon, 1944. február 20. – március 5. (kat. 104. Veranda)
* Szőnyi István emlékkiállítása, Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, 1963. (kat. 67. Parasztudvar szekérrel)
* Stephan Szőnyi Malerei–Graphik, Berlin, Staatliche Museen zu Berlin–National Galerie, 1963. augusztus – október (kat. 60. Bauernhof in Kéménd)

aukció:
* Mű-Terem Galéria és Aukciósház, 9. Téli aukció, Budapest, 2001. november 30. (kat. 122.)

felhasznált irodalom:
* Lóránth László: Paletta, Budapest, Jelen Könyvkiadó, é.n. [1944], 164-167.
* Ébli Gábor: Magyar műgyűjtemények 1945-2005, Budapest, Enciklopédia Kiadó, 2006, 83-84.
* Takács Gábor: Műgyűjtők Magyarországon, Budapest, Kieselbach Galéria, 2012, 405-406.

Bevezetésül pár szó a gyűjtőről: Selinkó Géza (1900–1983) a két háború közötti budapesti Fränkel Galéria ügynökeként szerzett magának nevet a műkereskedelemben. 1946-ban az Ernst Múzeum kiállítás rendező igazgatója volt. Mravik László megfogalmazása szerint: "Selinkó Géza a háború környéki műtárgyforgalmazás egyik igen becsületes módon dolgozó alakja volt. Szép gyűjteményében elsősorban a magyar klasszikusok voltak túlsúlyban, az élen Munkácsy, Csontváry és Rippl-Rónai alkotásaival." Doszpod József műgyűjtő személyes tapasztalatai szerint: "Közvetlenül a világháború után óriási volt a mozgás a modern magyar műtárgyanyagban, hiszen a társadalmi átrendeződés nyomán sokan voltak kénytelenek megválni értékeiktől. A világháború előtti időszak egy jeles műkereskedője, Selinkó Géza egy ideig fenntartotta még galériáját, majd a lakásán árult képeket. [...] Selinkónak igen széles anyaga volt, hiszen a két világháború között a Fränkel Galéria vidéki ügynöke volt, felszámolásra került magángyűjteményekből is válogathatott, s személyesen is igen közel állt a Gresham-kör olyan művészeihez, mint Bernáth Aurél vagy Szőnyi István."
S bár Szőnyi büszkén vallotta a vele Lóránth László által 1943-ban készített interjúban, miszerint: "A műkereskedők? Kikapcsolva. Minden képemet elvisznek a kiállításról... Csak két kezem van.", de a művész és Selinkó között mégis szoros kapcsolat kellett hogy legyen. Csak egy barátinak mondható, beszélgetésekben gazdag viszony szolgálhat magyarázatul a most aukcióra kerülő, eredetileg Veranda címen szerepelt festmény címvariációira. Míg 1944-es első megjelenésekor a kép még a feltehetően Szőnyi által adott Veranda címet viselte, addig 1963-ban, amikor a festmény már biztosan Selinkó tulajdona volt, a Parasztudvar szekérrel és a Bauernhof in Kéménd (Kéméndi parasztudvar) elnevezéseket kapta. A kép hátoldalán fennmaradt gyűjtői etikett felirata pedig újabb variánssal, a Kéméndi udvar szekérrel címmel gazdagítja az eddigieket. Kéménd (Kamenín) a mai Szlovákia területén lévő kisközség, zömében magyarajkú lakossággal. A címvariánsok egy része szerint a mű itt, Kéménden készült, vagy legalábbis a felhasznált motívumot a festő itt gyűjtötte be. Nem tudtam kideríteni, hogy Szőnyi pontosan mikor járt Kéménden és a képen sem szerepel a születésére utaló évszám, viszont a festmény az 1963-as budapesti és berlini kiállításokon az 1939 és 1943 közötti művek között van feltűntetve. Mivel a katalógusokban igyekeztek elkészültük időrendjében felsorolni a képeket, így joggal feltételezhető, hogy Szőnyi a művet 1940 körül festette. A mester a két háború közötti újromantikus festészet meghatározó alakja volt. A Veranda Szőnyi nagybányai hagyományból kinövő, újromantikus fényfestészetének jellemző darabja. Az általa oly kedvelt földszínek opálos gyöngyházfényben fürdenek, míg az ábrázolt részlet tárgyai feszes, geometrikus szerkezetet biztosítanak a kompozíciónak.
Lóránth az említett interjú bevezetőjében a következőket írta: "A zseni ragyogása áttörte a világ ködét és Szőnyi képei Japánon és Amerikán keresztül, Londontól Milánóig a világ nagy múzeumaiban késztetik hódolásra a színek műértő szerelmeseit. Elismerések és kitüntetések tömege. Corvin-lánc, eseményszámba illő kiállítások, a sajtó egyhangú zászlóhajtása Szőnyi művészete előtt, főiskolai professzorság... Ez történt az elmúlt tizenöt esztendő alatt." Szőnyi 1943-ban tehát pályája csúcsára érkezett és ebből a magasságból azóta sem került alább. Festészete töretlenül, a múló divatok által érintetlenül magasodik a huszadik századi magyar képzőművészet történetében.

Rum Attila